A vietnámiak Thank You vacsorára hívták a magyar csapatot péntek estére, mivel hárman kedden hazautaznak. Egy itt előkelőnek számító helyre vittek minket. A folyó egy holtágán voltak az étteremnek kis pálmalevél tetejű mólókon az asztalai. Minden asztaltársaságnak külön mólója volt, nekünk egy viszonylag nagyobb jutott, nagyobb asztallal.

Először pörkölt jellegűen (persze porospaprika nélkül) készült húsdarabkákat hoztak sültkrumplival, ezek viszonylag kis adagok voltak. A sótlan sültkrumpli mellett két kis tálka volt, az egyikben pudingszerű sárga massza, tökéletes vaj ízzel, a másikban fűszeres cukor. Meglepődtek, mikor a só után érdeklődtem.

Minden fogást itteni szokás szerint az asztal közepére tettek, nagyjából négy emberenként egy-egy tállal, és abból szedhettünk a saját tányérkánkba. Mindenből keveset hoznak, mert itt sok fogásból áll egy ilyen étkezés. Emellé kicsit később rákkal telepakolt tálakat hoztak.

Felcsillant a szemem. Ha már itt vagyok, meg kell kóstolnom! Óvatosan, a bajszánál fogva áttereltem egy példányt a tányérkámba. Elég vad látvány volt, ahogy a kis gúvadó egész borshoz hasonlító szemeivel, bajszaival, görbe és hosszú lábacskáival ült a tányéromban. Gyorsan hozzászoktattam magam a gondolathoz, aztán nagy levegő és ahogy mutatták, lebontottam a nyakáról (vagy mije az) a kemény körömlakkra emlékeztető páncélt.

Az alatta látható kopoltyú, és a következő teendőm, a fej leválasztása köben hallott és érzett recsegés sem tett rám jó hatást, de amikor hosszas erőlködés után végre szétnyílt  a hús, és kibuggyant a belsejéből az alapvetően mustársárga színű, helyenként sötétebb árnyalatokkal tarkított belsőség, teljesen rosszul lettem. Mondtam Daninak, hogy én ezt képtelen vagyok megenni.

A gondolat, hogy a letépett fejű, undorító trutyitól esetleg megtisztított két falatnyi húst a görbe ízeltlábaknál fogva rágcsáljam le, nagyon nem vonzott. A mellettem ülők gyorsan el is távoltították a tányéromból, mikor észrevették, hogy fura arcokat vágok, nagyon hálás vagyok nekik érte. Utána, mivel enni egy darabig nem bírtam az élmány után, érdeklődve figyeltem a többiek falatozását. Úgy már nem volt olyan gusztustalan. :) (Dani nem evett rákot, mert ő már kóstolta máskor ás nem szereti, de azért jót mosolygott a szerencsétlenkedésemen.)

Ezután olajban sült, zöldségekkel és hússal töltött tekercseket hoztak, amik nagyon gusztusosan néztek ki. Mivel ekkorra nagyjából kihevertem az előző sokkot, gondolkodtam a kóstoláson, de figyelmeztettek, hogy borzasztóan, émelyítően olajos. Ezért, és mert hús volt benne, inkább kihagytam. (Itt a húsok mindig félig nyersek, ami az itt tapasztalt higiéniai állapotok mellett cseppet sem bizalomgerjesztő. Ráadásul a gyomrom még a kicsit olajosabb dolgoktól is kiakad, nemhogy a nyers hústól, és a remegős rosszullétem óta nagyon óvatos vagyok.)

Ekkor érkezett a leves, amiben hús és zöldség darabok úszkáltak, találtunk köztük csirkefejet is, ennek a levét paradicsomlé hozzáöntésével ízesítették. (Amikor a csirkefejet pálcikával megfogják, a szemén kispriccel e leves leve.)

Néhány perccel később nagy fekete csigákat hoztak. Mi kínunkban nevetgélni kezdtük, néhányan gondolkodtak, kipróbálják-e, nekem eszembe sem jutott. Úgyhogy innentől kezdve borzongva - mosolyogva figyeltem a többiek próbálkozásait.

A csigák főzve voltak, belül a húsuk szürkés volt és íztlelen. Nem volt a tetejükön olyan franciás, ízes massza, szerintem egyszerűen csak megfőzték őket.

Akik megkóstolták, azt mondták, hogy rágós, semmi íze és nem túl jó. Akik ügyesen húzták ki a hozzá adott hegyes fapálcával, azoknak egész nagy, kb. tíz centi hosszú, lötyögős állagú, hólyagos dolog jött ki.

Ezután a házban maradt levét is kiitták.

Utána főtt zöldséget és sertéshúst hoztak, aminek szintén nagyon nem vitték túlzásba az átsütését, majd gyümölcstálat, amin óriáskörte-garpefuit (pomeló) volt kibontva és éretlen mangó. A pomelót szeretjük, a mangónak viszont így semmi íze, de azért elrágcsáltunk néhány darabot.

A vacsora nagy élmény volt számomra már a helyszín miatt is, bár a szúnyogok sajgósra csípték a lábam, de remek lehetőség nekem, étel dolgokban kiemelkedően finnyásnak, hogy úgy leshetek meg ilyen fogásokat, hogy nem sértődnek meg, mikor közelről szemügyre veszem, és úgy döntök, hogy nem kérek belőle. Megnézhetem, milyen is pontosan, hogyan fogyasztják, megszagolhatom, de nem tömik belém, és ha fura arcokat vágok, legfeljebb jókat nevetnek, ahogy én is, a helyzeten.

És igen, jól látjátok, nem laktam jól. ;)