Ma kirándulni ment a csapat. Olvastam, hogy errefelé lehet nézni krokodilokat, ezért még a múltkori beszélgetésünkkor megkérdeztem erről Miss Tüit, aki mondta, hogy Can Thoból rövid hajókázással elérhető egy ilyen hely.
Mára nem akatunk hosszú kirándulást, ez éppen ideálisnak tűnt. Kilenckor indultunk a szálloda elől, kimentünk a főtér mellett található kikötőbe, ahonnan tíz perc hajókázással átértünk egy szigetre. 
Amint kiszálltunk a hajóból, szedték a belépőt, mert az egész sziget egy (nem tudjuk, minek nevezzük) kirándulóhely volt, érdekes növényekkel, 
mocsaras, vadregényes folyóparttal, kis ösvényekkel, egy jó hosszú, a mocsár fölé épített utacskával,
...és persze a krokodilos "medencével".
A krokodilokat egy bambuszrúdra kötött zsinóron húscafatokkal lehetett kínálgatni. Izgalmas volt. :) Ezek szerintem viszonylag kis krokodilok voltak, de meglepően erősek. A szájuk csattogása hátborzongató volt.
Ezután bejártuk a mocsár fölé épített ösvényt, és a többek az épp akkor induló hajóval visszajöttek a városba.
Mi úgy döntöttünk, maradunk, hiszen még dél sem volt és összesen ennyi programot terveztünk mára, leszámítva a nem túl izgalmas esti nagybevásárlást. Hárman maradtunk Danival és az egyik kollégájával.
Visszatértünk a krokodilokhoz, mert én az előző etetésből kimaradtam, és utólag biztosan bántam volna, ha nem próbálom ki. Jól döntöttem. Kicsit izgultam, mert a férfiak kezéből is majdnem kirángatták a botokat, egyet el is törtek, de megérte.
Aztán vállalkoztunk arra is, amire néhány perccel korábban, a többiekkel együtt nem mertünk, apró vietnámi fa csónakocskában nekivágtunk a szigetet övező mocsaras rész vízi ösvényei bejárásának. 
Ehhez tényleg nagy bátorság kellett, mert szörnyen billegett a csónak, amikor beleültünk, a szélétől fél arasznyival volt csak lejjebb a víz színe, ami a legapróbb mozdulatokra is vészesen közeledett csónakunk széléhez.
Szerencsére egy ütközés, sok keresztbefordulás és növények közé siklás után szárazon tértünk vissza a partra. A velünk egy időben ott evezgető vietnámi fiatalok sem csinálták nálunk ügyesebben. Viszont a járgány szuper volt. A legkisebb evezőhúzásra indult, könnyen lehetett kormányozni, annak ellenére, hogy nagyon keskeny, nagyjából tíz centi széles evező "lapátjaink" voltak.
Ahol kikötöttünk, ott ketrecekben majmok laktak, őket is megnéztük,
majd haza indultunk mi is.
Utolsó kommentek