Többeteknek már meséltem ezekről a tapasztalataimról msn-en és annyira érdekesnek és megdöbbentőek találtátok, amiket mondtam, hogy most összeszedem az eddig látottakat, és leírom, hogy mindenki meglepődhessen.
Az itteni szépségápolással kapcsolatos első meglepetésem, amiről egyébként korábban már olvastam, de nem gondoltam, hogy ennyire divat, a bőrfehérítő krémek. A boltokban, ahogy belépünk, egyből ezekkel a divatos kiemelt polcokkal találkozhatunk a legforgalmasabb helyeken. A legnagyobb világmárkák drága krémei találhatók itt, de kaphatók olcsóbb verziók is, bár ahogy látom, ezen nem spórolnak a lányok.
Barnának lenni ugyanis ciki. A vietnámiaknak eleve kicsit barnás a bőrük, és úgy vettem észre, gyorsan barnulnak. Viszont a barnaság azt jelenti, hogy szegény vagy, és a földeken dolgozol. Az urak a fehérek, akik nem kényszerülnek kétkezi munkára. Nálunk is volt ilyen divat…. Néhány száz évvel ez előtt. :)
Ez az őrület nem áll meg a krémeknél. A nők motorozáskor és az utcán sétálva is nagy arcvédőket hordanak. Eleinte azt hittem, hogy ezt a benzingőz ellen viselik, de aztán láttam egész nagyokat, amik a nyakat is védik és az egész arcot eltakarják, épphogy csak kilátnak belőle.
Az utcán a helyiek hosszú nadrágban és általában hosszú ujjú pólókban járnak, a nők gyakran háromnegyedes ujjúban. Egyébként például amikor hajókáztunk, rövidujjúban már vacogtak a menetszéltől (40 fokban).
Néhány lányon láttam a valódi tetőtől talpig beöltözést. A fenti összes eszközt (mindegyikből a leghosszabbat) alkalmazták, emellé széles karimájú kalapot és kesztyűt (!!!) vettek. A kesztyű a nálunk is kapható, kötött, rugalmas fajta, amelyiknek a tenyere általában fekete, az ujjai pedig különböző színűek.
Nem divat soványnak lenni sem. Ismét jót találtak ki maguknak, mert ők alkatukból adódóan nagyon kis madárka szerűek. Egy felnőtt átlagos férfi 40 kiló szerintem és a vállunkig ér. A nők természetesen kisebbek. Ennek megfelelően rengeteg különböző tápszert, táplálkozás kiegészítőt, sőt, egyenesen hízlaló port lehet kapni. Egész sorok vannak ilyenekkel tele a boltokban.
Úgy tűnik, mindenhol olyan divatot találnak ki maguknak az emberek, amilyen megjelenés természetesen a legritkább esetben alakul ki. Mindenféle önsanyargató eszközökkel kell küzdeni a menő „szépségért”.
Ó, az önsanyargatásról jut eszembe: itt nem ismerik a szőrtelenítést. Nincs a boltokban női borotva (még férfi is alig, Dani szerint legfeljebb havonta egyszer borotválkoznak és borostás, igaz szakállas férfit sem láttam még), szőrtelenítő krém és gyanta sincs. Semmilyen szőrtelenítésre alkalmas eszközzel nem találkoztam.
Saigonban kaptam turistáknak kialakított kozmetikai szalonból prospektust… A létező összes kezelés szerepelt rajta, szépen, angolul… szőrtelenítésről egy szó sem.
Egyébként olyannyira nem szőrösek, hogy Dani egyik kollégájának egy boltban kíváncsian meghúzgálták a karján a szőrt.
Sajnos a hajfestés divatja is eljutott idáig. Az egyébként természetesen sötét hajú nők szőkésbarnára vagy vörösesre festik a hajukat, ami borzasztóan idétlenül áll nekik, a vadabbak be is göndörítik. Éljen a természetes szépség!
Az itteni nőkben egyébként éppen az tetszik, hogy a többségük természetesen nőies és bájos. Általában van bennük egy sajátos finomság és kecsesség. Persze a nyugatot majmoló, szőkés, göndörített, lógó farmeros, idétlenül vonagló lányokban sajnos ez már nincs meg.
Utolsó kommentek