Miután délelőtt pihentünk egy nagyot, rászántuk magunkat egy kisebb kirándulás félére.
Elsétáltunk az egy hete kiszemelt pagodába. Út közben végig csöpörgött az eső, de ez nem tántorított minket el a célunktól.
A pagoda kapuja sajnos zárva volt, de amint megálltunk előtte, és a helyzetet látva megbeszéltük, hogy máskor visszajövünk, valaki ott termett és kinyitotta nekünk.
Egy derűs, sárga ruhás szerzetes fogadott minket és betessékelt a szentélybe. Bájos, csendes, otthonos kis szentély volt. Belépve jobbra megpillantottunk egy nagy, harangszerű dolgot.
Mikor szemügyre vettük, odalépett, eloldotta a gongató rúdját, megmutatta nekünk a hangját,
majd invitált minket is, hogy próbáljuk ki.
Így szép sorban mosolyogva megmutatta
...és kipróbáltatta velünk az összes szertartási hangszerüket.
Külön megfigyeltük a gyönyörű csillárt, ami 49 apró üveglótuszból állt.
Eddig ezzel a szerzetessel tudtunk legjobban úgy kommunikálni, hogy a nyelvi eszközök elég korlátosak voltak. Ugyanis a bácsi csak a számokat tudta angolul, viszont Dani is nagyjából ugyanennyit tud vietnámiul.
Viszont a bácsi annyira kedves volt, és olyan örömmel mutogatta a dolgokat, hogy fel sem tűnt, hogy végig csak mutogattunk hatalmas vigyorokkal. :)
Rövid látogatásunk alatt tele lettünk élményekkel és a szerzetes derűjével. Szerintem még visszamegyünk oda, legalábbis én szeretnék.
Hazafelé pedig teljes félkör szivárványt láttunk, és még a zöld szín is látszott!
Utolsó kommentek