Tegnap, vacsora után úgy döntöttünk, kellene még csinálni valamit az este. Sétáljunk egyet. De merre? Arra menjünk, amerre még nem jártunk. Hátra a folyópart felé és át a hídon. A Google Earth arra a területre azt írta, hogy ott már falusias rész következik.
Kíváncsian nekiindultunk. Itt hozzávetőleg olyan széles a folyó, mint a Duna Budapestnél. A híd túloldalán valóban kis falusias házikók fogadtak minket, kevesebb forgalommal és kevésbé kivilágított utcákkal. Kiszemeltünk egy (még víz fölé épített) kis helyi kocsmát.
Besétáltunk hozzá egy tócsákkal tarkított földúton. (A képen látható vendéglátóhely utáni hasonlóba mentünk, az kevésbé volt puccos és helyiek ültek benne, csak nem tudtam kívülről lefotózni.)
Amikor hárman (Dani egyik munkatársával) beléptünk, hatan jöttek kitörő örömmel asztalhoz kísérgetni minket. Daniék Saigon sört kértek, én ásványvizet, mert kóla nem volt. Mivel nem tudtuk máshogy elérni, hogy ne adjanak jeget, inkább üvegből ittunk.
Jeget itt higiéniai okokból nem ajánlatos kérni. Egyébként mindent jó nagy pohárból isznak, 2/3-ig töltik jéggel és arra öntik az italt. A sört is.
A jeget reggel kisteherautóval hozzák, egy nagy tömböt ledobnak a kapu elé. Aztán kimegy a család és széles pengéjű késsel szétcsapkodják apró darabokra, ezt hungarocel dobozokba szedegetik (a földről!!!) és árnyékba viszik. Így hűtenek mindent.
A vedéglátóhelyeken duplafalú műanyagvödörben hozzák a jeget, nagy csipesszel dobálják a pohárba, és amikor a sörben (majdnem mindenki sörözik) félig elolvad, a nagy csipesszel kiveszik a pohárból, visszadobják a vödörbe és tesznek helyette nagyot.
Mikor látták, hogy mi ilyen "laza" megoldással üvegből iszunk, hasonlóan lazán áthozták a jeges vödröt a szomszéd asztaltól, és beleállítottak nekünk még néhány üveg sört, hogy a következő körig hüljön. Itt egy üveg sör 0,355 liter. A fiúk megittak fejenként kettőt. (Najó, már rumoskóláztunk a vacsinál is.)
Nem csak nálunk lett nagy hangulat, a szomszéd asztalnál egy nagyobb társaság éppen befejezte a vacsorát, és átcsaptak sörözésbe. Azt már láthattuk, hogy ők nem bírják túl jól, és ezt itt is hamar bebizonyították. Odajöttek Daniékkal koccintani, és egy húzásra itták az üveg sört.
Többen odajöttek és megszorongatták mindhármunk kezét nagy vigyorogva. Aztán mikor felálltunk, hogy hazainduljunk, akkor a kocsmárosék családja is jött kezet szorongatni. Nagyon örültek nekünk. A városnak azon a részén már tényleg egyáltalán nem jár fehér ember.
Jókedvűen telt az út hazafelé, még megálltunk kicsit nézelődni a hídon. Elhatároztuk, hogy ide máskor is jövünk, talán hozzuk a többieket is.
Utolsó kommentek