Ez a videó vasárnap készült, mikor Dani kipróbálta ezt a fura dobot, amiről elsőre azt sem sejtettük, hogy hangszer, aztán pedig csodálkoztunk a hangján.
A felvétel több szempontból is érdekes. Egyrészt figyelemre méltó maga a hangszer, aminek egyszerre volt vidáman pattogós és öblösen békés, de az ember mélyébe hatoló a hangja. Sajnos a kis fényképezőnk mikrofonja ezt az izgalmas hangzást nem tudta megörökíteni, csak jelzésértékűen hallatszik valami dübögés a felvételen.
Másrészt viccesek vagyunk, mint valami ovisok, akik ragyogó arccal először püfölik a xilofont. Hozzáteszem, tényleg olyan érzés volt. Bementünk ebbe a pagodába, egy mosolygós bácsi fogadott bennünket, szelíden, türelmesen bánt velünk, mint a kisgyerekekkel szokás, aztán huncut mosollyal próbáltatta velünk a hangszereket és élvezte az örömünket. Mint amikor az idős emberek mutatják az ő gyerekkori játékaikat egy kisgyereknek, és legalább úgy élvezik, mikor a gyerek önfeledten játszik vele, mintha ők játszhatnának...
Aztán ott voltunk ebben a füstölőktől illatos szentélyben, minden színes volt, izgalmas, keleti díszítésekkel, de valahogy sokkal igazibb volt, mint az otthoni ilyesmik általában. Kicsit megfordult velünk a világ. (Elefelejtettük azt, amit itt mindig figyelünk, mikor bemegyünk valahova, hogy vajon hogyan kell itt viselkedni, igyekszünk minél kevésbé feltűnőek lenni, mert kicsit sok már az inetgetés és hellózás.) Itt csak ez a kedves bácsi volt és mi. Ráadásul mindennek, amit kipróbáltunk, olyan meglepően fura hangja volt. Ezért pillanatok alatt teljesen elvarázsolódtunk, ami látszik a felvételeken is. :)
A harmadik érdekesség, hogy lehet hallani a forgalom zaját. Pedig háttal állok neki, és egy kis udvar, egy kapu és a járda is köztem és a motorosok között van. Egyébként kifejezetten nyugodt és csendes helynek éreztük ezt a szentélyt. Igaz, a járdán sétálva olyan szintű a zaj, hogy kiabálni kell, ha beszélgetni szeretnénk...
Utolsó kommentek