Itt hat munkanap van egy héten, csak a vasárnap szabad. (Bár a vietnámiak gyakran még akkor is dolgoznak.)
Ma én is kimentem a munkahelyre a többiekkel, mert már régebb óta terveztük, hogy majd legalább egyszer kimegyek és mert volt számomra munka. Így miattam egy embernyivel többet tudtak haladni, mert most épp belehúzós rész van.
Röviden vasbotokat kellett mosgatnom, hogy ne legyenek olyan zsírosak. (Mert igencsak zsírosak voltak. Ez az a ragaszkodós fajta kellemetlen szagú, fekete zsír, amit például az autószerelők sosem tudnak rendesen lemosni, mert egyszerűen nem lehet.) Igazi női munka, legalábbis maga a mosogatás.
Hosszas szervezés után kaptam egy helyiséget, amiben összesen egy nekem pont megfelelő méretű mosogató volt. Mázli. Ahogy az is, hogy amint odaértünk, elkezdett szakadni az eső. Mondták, hogy különben folyamatosan a kibírhatatlanság határán mozgolódó bűzök jönnénk. Hogy ne legyen unalmas, mindig más jellegű, a különböző irányokból. Ebből aztán ízelítót is kaptam délután, mikor a hazaindulásunk előtt egy órával kisütött a nap.
A sár szempontjából úgyis mindegy az eső, mert sár mindig van.
Kalandos és érdekes volt, jól elfáradtam, mert ezeknek a vasbigyóknak súlyuk is van rendesen, ráadásul folyton emelgetni kell és hajolgatni.
Jaaaaj, majdnem elfelejtettem mondani, hogy Dani váltógatyójában voltam. Ilyen kék vakondnadrágban. :)
A sietés miatt holnap is menniük kell többeknek, én is megyek. :)
Most pedig hamarosan indulunk a menetrendszerinti szombati közös vacsira. Külön érdekes, hogy minden mosás, vakargatás, és piszkálás ellenére elegánsan szürkék a körmeim :) Igaz, hogy itt még így is a szolidan ápolt kategóriába tartoznak.
Utolsó kommentek