Miss Tüi nevével már többször találkozhattatok itt a blogon, most írok róla bővebben, és tudok már fényképet is mutatni.
Miss Tüi (természetesen teljesen máshogy kell írni a nevét) a hotelünk igazgatónője. Ettől a várostól 60 kilométerre nőtt fel egy kisebb településen, a szüleinek földje volt.
A városba akkor költözött, mikor egyetemista lett. Mivel ő a legkisebb gyerek a családból, ekkor idős szülei eladták a földet és ők is ide költöztek, hiszen minden gyerekük itt maradt az egyetem után, így egymás közelében lehetnek, és egyedül már egyébként sem tudták művelni a földet. (Úgy emlékszem, 3 vagy 4 idősebb testvére van.)
Angol és orosz szakra járt az egyetemen, az oroszt az első év után abbahagyta, mert nehéz és érthetetlen volt számára a ragozás és hogy minden valamilyen nemű. Így végül csak angol szakos tanár lett.
Öt évig angolt tanított egy középiskolában, amit aztán abbahagyott, mert minden reggel motorral ment és fél évig, míg esős évszak volt, mindig ronggyá ázott, mire beért a suliba nagyjából egy óra alatt. Úgy, azt mondja, elég nehéz volt kiállni tanítani, és folyton meg is volt fázva.
Úgy döntöttek a családjával, hogy abbahagyja. Közben kijárt egy közgáz szakot és elment egy turisztikai céghez, ahol végül szervezőként és idegenvezetőként dolgozott. Bejárta a környező országokat, Kambodzsát, Thaiföldet,... és Vietnámot is. Eközben a folyamatos utazás és teljesen rendszertelen élet miatt gyomor problémái lettek, így ezt is abbahagyta 5 év után, a családja unszolására.
Hazaköltözött, kijárt egy kiegészítő vezetőképző valamit és hoteligazgató lett. Ezt szereti, lelkiismeretesen csinálja és úgy látom, az alkalmazottai is szeretik őt.
A családja nem örült annyira a karrierjének, mert egy nő ne tanuljon, menjen férjhez. Ő sem annyira elégedett így ezzel, a házasságról álmodozik és nagyon kedves rózsaszín ködös képet festett nekem róla.
Persze, már letett róla, mert 40 éves. Ennyi idősen már nem lehet férjhez menni, nincs már szabad férfi és ha valamiért mégis akadna, az fiatalabb nőt vesz el.
Nagyon szomorú miatta, de neki jobban ment a tanulás - így mondta - mint a férjhez menés. Azt elhatározta, megcsinálta és kész. Férjhez menni sokkal bonyolultabb. :)
Nagyon kedves egyébként. Mondta, hogy ha unatkozom, bármikor lemehetek hozzá beszélgetni, varratott külön kispárnát az egyik kollégának, mert fájt a nyaka, és mindig segít a kirándulások kiagyalásában. Csak sajnos most a csapatnak ideje nincs kirándulni.
Nagy szerencsénk, szerintem, hogy ő itt az igazgató, és el tudunk neki mindent magyarázni angolul. Ritka itt, hogy néhány szónál többet tudna valaki. Mondjuk azon meglepődtem, hogy ő angolt tanított iskolában, mert azért annyira jól nem tud. Én például teljesen perfekt vagyok szerinte, teljesen el van hülve, hogy mennyire tudok, pedig a jó régi középfokúm már erősen kikopott sajnos, igencsak sokszor kell körülírnom és mutogatnom.
Az mondjuk tény, hogy teljesen bátor vagyok, mert itt tényleg tökéletesnek számít a nyelvtudásom, sőt, eleinte gyakran túlzásokba is estem a nyelvtan terén. Aztán rájöttem, hogy szépen mondani, szókapcsolatokat, nem nagyonalap vonzatokat, múlt és jövő időt használni nagyon nem éri meg, mert utána megmagyarázni nehezebb, amit már félreértettek, mint lebutítva mondani.
Például törölközőt kérni így kell: Viszed a karodon a régit, és: Hello. Please, this, two. (és mutatod is az ujjaddal a törcsit, aztán a kettőt. Könnyen lehet, hogy ebből is csak a hellót érti a személyzet, és a mutogatást.
Na, azért Tüi jobban tud ennél, szerencsére. De sok helyzetben érdemesebb magyarul, mert úgy természetesebben hangsúlyozunk, amiből önmagában sok minden érthető. Mikor például dolgoztam kint a munkahelyen és úgy mellém állt egy pasi, és bámulta, hogy mit csinálok (eleve nem bírom, ha bámulnak), hogy nem tudtam mozdítani a karom, mert úgy már megütöttem volna, akkor rászóltam, hogy "Menj már innen máshova nézelődni!" és csodák csodája, értette. :)
Viszont Activity bajnok kiképzésnek semmiképp sem rossz ez a mutogatósdi, magyarázósdi. ;)
Utolsó kommentek