Can Tho-ba az úszó piaca miatt látogatnak a túristák. Már régóta meg szeretnénk nézni mi is, de többször le kellett mondanunk a már megszervezett kirándulást, mert Daniéknak vasárnap is dolgozniuk kellett. Mivel most vasárnap csak Dani és egy kollégája dolgozott, a többiekkel elmentünk úszó piacot nézni.
Reggel hétkor indultunk, a főtérnél lévő kikötőből nagyjából húsz-harminc perces hajókázással elértük az úszó piacot. Persze már út közben is fényképeztem.
Például egy ugyanolyan hajót, mint amivel mi mentünk.
Hagyományos csónakban utazók és a part.
Onnan tudtuk, hogy megérkeztünk, hogy elkezdett közelíteni hozzánk egy kis csónak, amit egy anyuka evezett, benne a két kisfia felváltva kínálgatta az áruikat a túristáknak.
Ananász árus. Így adogatják, gyakran dobálják le a nagy hajóról a kis csónakokba a vevőnek az árut, ami gyakran több köbméter gyümölcs vagy zöldség.
Hajó vevővel, és bár nem túl korán jöttünk, de ezen a nagy hajón még van áru.
Közelebbről. Ezen a képen jól látszik a rúd, ami minden hajón jelzi, hogy mit vásárolhatunk róla. Fellógatják rá az árulistát, ami elfogyott, azt pedig leszedik.
A hajók mellett elhaladva be lehetett látni az ablakokon és meggyőződhettünk róla, hogy ezek a családok a hajójukon laknak. Volt olyan fedélzet, ahol kutya és kakas is volt, kis főzőfülke, a kabin oldalára akasztva pedig ott száradt a család frissen mosott ruhatára.
Kosár árus. Hogy legyen mibe belepakolni.
Árusok, vevők.
Mosolygós kísérőnk a hotelből.
Visszafelé kitértünk egy kisebb ágára a folyónak és kikötöttünk egy gyümölcsöskertnél, de azt majd a következő bejegyzésben...
Utolsó kommentek