Végre magamhoz tértem.
Tegnap reggel Saigonba eljött értünk Hau egy kisbusz-taxival, és 4-5 óra utazással, amiben egy kompozás is volt, átjöttünk Can Tho-ba. (Hau Dani itteni kollégája, velünk kb. egyidős és jóban vannak.)
Délután mászkáltunk a városban, kimentünk megnézni, a még nem teljesen elkészült épületet, ahol Daniék dolgozni fognak. Utána ismét elindultunk a városba vacsorázni. Egy KFC mellett döntöttünk, egyelőre a legtöbben nem akarták belevetni magukat a vietnámi kajába.
Amit egyébként nem csodálok, mert indulás előtt én is vállalkozókedvűbb voltam ezügyben de aztán megérkeztünk és megláttam, mi van itt… Párás meleg, ami agyon kellemessé teszi a helyet a baciknak (mondjuk énis élvezem), és irdatlan kosz és életforma.
Egyébként a fülemet jól kikészítette az utazás. A torkommal együtt estére begyulladt, amikorra emellé még tisztességes hasmenésem és hányingerem is lett. Lázam is volt, nagyon gyengének éreztem magam és a nyakamtól a combomig belül remegtem. Jól megijedtem. Aztán kiolvastuk a magunkkal hozott kb. egy kilónyi gyógyszer papírjait, és bevettem Summetrolimot (utazók hasmenése).
A mai napot végigaludtam, és Algopyrint is vettem be, és jobban vagyok. Ma még nem ettem, egyáltalán nem kívánom. A torkom még fáj picit, és a jobb fülem pattog.
Ennyi. Itt most 20:14 van, és a légkondi 30 fokra van állítva, mert Danival hajlamosak vagyunk megfázni tőle, de még így is folyamatosan megy.
Puszi mindenkinek! Várjuk a kommenteket!
Utolsó kommentek