Nos hát, növények várhatnak, belecsaptunk a lecsóba. :)

Dani ma azzal jött haza, hogy készüljek, vacsorameghívásunk van. A vietnámi főnökkel és a feleségével megyünk valami étterembe vacsizni.

Tyű, hát, ha étterem, csak valami rendesebb hely, remélem, csak nem lesz kosz. Szerencsére nem sok időm volt izgulni a dolgon, máris indulni kellett, a recepción vártak ránk.

Négyen vártak, egy úr és három hölgy, egy házaspárhoz képest már ez is nagy létszám, már ez is meghökkentett, hát még az, amikor nem taxiba ültünk, hanem betessékeltek minket a szálló különtermébe, ahol több mint húsz mosolygós vietnámi fogadott minket egy hosszú asztal körül.

Velünk szemben egy európai fickó ült, akiről később kiderült, hogy francia és ő is a Daniék projektjében dolgozik, holnap utazik el, ez neki a Good bye vacsija, nekünk meg a Welcome.

Kis papíron előttünk volt a menü. 7 fogás. Huhh.

Megpróbálom leírni őket. Az első az egy leves volt kis mély tálkában adták, kanállal lehetett enni. Fehéres színű és zavaros volt. Gyakorlatilag csirkés tojásleves. Csirkekrémleves, főtt csirkedarabkákkal, mindez besűrítve és csurgatott tojással. Egész finom volt.

Lazán szétdobtak az asztalon méterenként egy-egy üveg Johnnie Walkert és mindenki kapott egy korsó Tiger márkájú sört jéggel. Hát ez kemény lesz, ráadásul ezeket folyton utántöltötték.

A második: apró, kerek 3-4 cm átmérőjű rántott tallérok. Valami halféle lehetett benne, amit magyaráztak, nem ismertük, de a hús úgy omlott részekre, mint a hal.

Ez nagyon gusztusos volt, kifejezetten ízlett. Apró salátalevelekkel és vékony éretlen paradicsom szeletkékkel (itt érettet nem találni, ők így szeretik) körbevéve tálalták. Ebből, azzal együtt, hogy kissé olajos volt, be tudtam volna falni egy komplett étkezésnyit, ha adnak hozzá mondjuk rizst.

De nem adtak. Ezzel egyidőben nagy tálakon hozták szintén a bundás rákot. Ebből nem ettem, mert el voltam foglalva a tallérkákkal és még annál is sokkal olajosabb volt. Erre az illatából következtettem és Dani a kóstolása után megerősítette.

Kis idő múlva kihozták a szabadfordításban "főtt marhahús fehérboros szószban" című ételt. Ez már kicsit zsíros, vietnámi szagú étel volt (ez jellegzetes és az utcai kajának áthatóan ilyen szaga van, számomra édeskés mosogatólé szag, Daninak bejön).

Tálban hozták, szafttal, főtt krumplival és répával. Egyébként jól nézett ki. Dani szerint a pörkölthöz hasonlított, kis vietnámi beütéssel. (Ennek kapcsán el is beszélgettünk a franciával a magyar konyháról, mert járt már Magyarországon.) Kis, bagett karikákat is adtak hozzá.

A következő fogás volt a leglátvá-nyosabb: hosszában félbevágott ananászok rizses rákkal megtöltve. Ezt tálcán tálalták, alá valami alkoholt öntöttek és meg-gyújtották.

Gyönyörű volt. :)

Itt nem bírtam tovább és felszaladtam a szobába a fényképezőgépért. :)

Ezt meg kellett kóstolnom. Enyhén ilyen számomra nem annyira kedvelt vietnámi fűszer (fogalmam sincs, mi lehet) íze volt, de pont annyira, hogy nem zavart. Ananász és hagyma darabok is voltak benne, kifejezetten kellemes volt, és mivel ez rizzsel volt keverve (kb rizseshús szerűen) ezt is simán elvállaltam volna komplett főétkezésként. Most persze mindenből aprócskát, kóstolószerűen ettünk.

Ezután követketett a "Thai Hot Pot". Ez egy leves, aminek alá-gyújtanak az asztalon. Amikor már alaposan forr, rákokat és zöldségeket dobnak bele. Várnak néhány percet és utána mindenki magának, amit szeretne, belepakol, és fél perc múlva kiszedi a tányérjába, kis lével együtt.

Választható ilyen bele-pakolásra nagyon vékonyra szelt marhahús darabkák (megfőnek a lobogó lében pillanatok alatt), zöldhagyma darabok (kb 10 cm-sre vágva) és egyéb növények, amiket nem ismertünk fel, volt többek között sárga és lila virág is. A sárga leginkább a tök virágjára hasonlított. Természetesen rizstészta is van a leveshez.

Az utolsó fogás egy gyümölcstál volt. Ezen mangó darabok és "óriás narancs-grapefruit" gerezdek voltak. Én neveztem el hirtelen így, nem tudom, mi a neve. Nagy, narancsszerű, sárga gyümölcs. Ugyanúgy le lehet szedni a héját, mint a narancsnak, csak jó vastag. Az íze a narancs és a grapefruit között van és nem olyan édes.

Összes-ségében változatos, többnyire finom és nagyon gusztusos ételek voltak.

Emellett folya-matosan töltögették az italt is, mindig kellett inni valamire, a nőknek még hoztak valami piros gyümölcsös nagyon kis finom pezsgőt is.

Kellemes és izgalmas kulturális élmény volt, hát még, ami utána jött! ;)

(A képek minőségéért elnézést kérek, egy részüket videófelvételből vágtam ki.)