Kezdem élvezni, hogy itt vagyok. :)

Most, hogy egyre kevésbé vagyok rosszul, és berendezkedtünk a szobánkban, ahol rend és tisztaság van. Ez egyébként számomra eddig elképzelhetetlen kontrasztot alkot a külvilággal. :)

Ja, és persze ehhez az is hozzájárul, hogy a vietnámi kajával való első, nagyjából sokkszerű találkozásom óta feltérképeztem a terepet és rájöttem, lehet itt "európai" ételeket is szerezni (ezek általában ausztrál vagy új zélandi származásúak).

Daniék 3 nap keresés után találtak finom szezámmagos kenyeret (az itteniek nem esznek kenyeret, csak ilyen kis édeskés bucit), és öt nagy boltból egyben van sajt is. Gyümölcsjoghurtot is vettünk, van Bonduelle zöldborsó és mindenféle száraztészta is. Így még talán sosem örültem kajának. :)

Szóval nem fogok sem éhezni, sem fertőzésektől fetrengeni végig, és csak akkor kell vietnámit ennem, ha szeretnék.

A város érdekes (mondjuk számomra nem annyira város jellegű az egy- legfeljebb két emeletes kis viskóival...), a közlekedés európai szemmel kaotikus, az emberek egészen meglepőek időnként (és jól megnéznek, mert még fehér férfit - ami szintén látványosság - is gyakrabban látnak, mint fehér nőt, ez egyébként egyelőre mókás), a növényzet számomra lélegzetelállító...

...amiből lesz is hamarosan egy kis ízelítő. :)