Eddigre már talán viszonylag reális képet alakítottam ki az itteni világról, amit most meg is osztok veletek.
Hogy érzem magam itt?
Jól, olyan az egész, mint egy egzotikus nyaralás, csak benne élünk, ezért lassabb, nyugodtabb, ráérősebb és hétköznapibb minden, hiszen van időnk, és a furaságok egy részét meg is szokjuk.
Sajnos az izgalmas kirándulásokat még halogatjuk kicsit, míg megérkezik a csapat másik fele, mert biztos őket is érdekelni fogja.
Egyébként nekem kifejezetten testhezálló, hogy ilyen szép lassan lehet felfedezni a dolgokat és hozzáedződni az itteni viszonyokhoz. Még így is sokként ért sokminden, rohanva nagyon nehéz lenne befogadni, feldolgozni a rengeteg élményt és újdonságot.
Ezen kívül hogy érzem magam?
Idegennek. És ezt nem hagyják elfelejteni. A hotel személyzete mosolyogva és "hajlongva" teljesíti a kívánságainkat, már amelyik részét megértik :), de eközben mindig meglesnek, hogy milyenek vagyunk, mit hogyan csinálunk és szinte mindenen meglepődnek, odahívják a másik, közelben lévő vietnámit és kuncognak. Legnagyobb attrakció, mikor mosok vagy főzök.
Ha kimegyek az utcára, ez még szembetűnőbb. A gyerekek, de időnként felnőttek is hellóznak, integetnek, megkérdezik honnan jöttünk, egyébként ezt kedvesen teszik. A gyerekek nagyon aranyosan próbálgatják az angolt, amit a suliban tanultak, az utcán az egyik mögülünk kiabálta, hogy "how are you?", mikor hátranéztünk, elszaladt. A METROban egy kissrác, még egész pici volt, megállt tőlem négy-öt méterre és elkiabálta magát: "ván-tú-fí-for-fá-szix!", persze, mikor ránéztem mosolyogva, ő is elszaladt. :)
Mi hiányzik legjobban?
A tejföl és a finom, érett paradicsom. A jó piros, paradicsomízű paradicsom. :)
A csend és a tapintat.
Az itteni emberek teljesen máshogy élnek. Borzasztó zajosan. És ez nemhogy nem zavarja őket, hanem, úgy látom, igényük van rá. Az utca olyan zajos, hogy egy 20 perces séta alatt megfájdul a torkunk, ha beszélgetünk. Rengeteg motor, ami bürrög és dudál, az emberek az utcán élnek és ezt túlkiabálják, a boltokból és boltok előtt hangos zene szól, mindenhol más.
Ez a párás meleg és a folymatos zaj számomra olyanná teszi ezt a forgatagot, mintha minden közvetlenül mellettem, szinte rajtam zajlana. Furán hangzik, de szinte érzem az egészet a bőrömön, nem lehet elhatárolódni, így belém mászik. Gyakran kicsit ingerültté és sietőssé is tesz.
Ezzel egyébként nincs probléma, ez a helyzet az utcán, tudjuk és a napnak csak egy kis részét töltjük az utcán.
Viszont ők alapjában ilyenek, ezért mikor a szállodában a szomszéd szobában vietnámiak laknak, az nem mindig kellemes. Reggel fél hat-hatkor hihetetlen hangos zenére vagy tévére ébrednek, amit bekapcsolva is tartanak nagyjából egy órán keresztül, míg el nem indulnak. Eközben csapkodnak, nem tudom, mit, de döng a fal. Az ajtót irdatlanul becsapják tavozáskor, de onnantól legalább csend van, kár, hogy nekünk kb akkor már kelnünk is kell.
Este általában legalább éjfélig buliznak, szintén a szobában, haverokat felhívva, vagy nem tudom, de egy kétágyasban legalább öten vannak. Hangos zene, sikongatás, ajtócsapkodás...minden este. Szerencsére nincs minden estére szomszédunk, de eddig minden vietnámiak által lakott szobában ez volt.
A hiányérzetem a tapintat iránt is a fentiekből fakad, illetve itt, úgy látom, mindenki megy a maga dolga után és tesz a többiekre. A boltban öt alkalmazott áll a fűszerek előtt, egyik pakolja szép lassan a cukrokat, a többi körégyűlve és beszélgetnek. Ezzel teljesen hozzáférhetetlenné teszik azt a kb két és fél méternyi polcot ahol az összes fűszer van. Vártunk egy picit, majd megpróbáltunk köztük odafurakodni a fűszereket megnézni, hogy észrevegyék magukat és engedjenek oda, de semmi hatása. Egyszerűen nem esik le nekik, hogy akadályoznak egy másik embert, és ez lépten nyomon megtörténik. Egymással is ilyenek.
Egyébként amint kérünk tőlük valamit, készséggel segítenek. Csak meg kell találni a megfelelő kommunikációs csatornát. Általában a jól hangsúlyozott magyar beszéd plusz mutogatás kombinációt választjuk, ez eléggé beválik. Ugyanis angolul csak nagyon kevesen, ők is csak nagyon kevéssé tudnak. Magyarul sokkal jobban. :)
Utolsó kommentek