A tegnapi volt a "Horror nap".
Kezdődött ugye a csótánnyal, de arról még mondjuk nem tehettem, az csak úgy pont ott volt. Bár igaz, tekinthettem volna baljós előjelnek. :)
Aztán lementem a konyhába (tééényleg! a konyhánkat még nem is mutattam be, na hamarosan akkor azt is megejtem). Ugye zsákmányoltunk a metróban hagymát és krumplit, kolbászt és pirospaprikát pedig hoztunk magunkkal, úgyhogy belevágtam a jó kis paprikáskrumpli elkészítésébe.
Szép kis krumplijaim voltak ehhez, viszont eléggé földesek voltak. Olyan volt ez a föld, mint a kakaópor, csak kicsit vörösebb. Viszonylag jól oldódott vízben, onnatól kezdve masszaszerűen kenődött és nehezen lehetett eltávolítani. És alaposan összefogta, amire rákenődött.
Na, mikor már majdnem könyékig össze voltam kenve ezzel a kellemes trutyival, akkor jól belenyisszantottam az ujjamba. Persze megint szegény picit bántottam. Halkan elnyomtam egy örömujjongást, majd eldobtam a kezemben lévő eszközöket és kivágtattam a fürdőszobába. (Ahol a mosdót mosogatónak használjuk, a zuhanyzó részbe pedig beraktuk a mosógépet.)
Jól leöblítettem a sarat, aztán rájöttem, hogy ez nyilván nem véletlenül nem ivóvíz. Dejó. Alaposan lemostam a Lifebuoy márkájú fertőtlenítős kézmosónkkal is szegény lüktető kisujjamat. Aztán megszemléltem a sérülést. Egy hatalmas, nagyjából 5 milliméter hosszú, három milliméter mély sebet készítettem magamnak, szerencsére jó éles pengével. Egyébként megdöbbentően erősen vérzett, de ennek örültem, mert legalább befelé menni nem sok esélye volt semminek.
Miután az életveszélyes állapot elmúlt :), betekertem a kisujjam konyhai papírtörlővel és kisujjat feltartva, úrinő módjára folytattam a krumplipucolást. Aztán idővel elkészült a paprikáskrumpli, ami majdnem jó lett. Ugyanis a hagyma nem erős, hanem kis finom, édes volt, és keveset tettem bele a krumplihoz képest, mert út közben derült ki, hogy abból rettentő sok van. A krumpli viszont liszt ízű és szétfőlős. Szóval az eredmény érdekes lett, bár én már nagyon éhes voltam, így befaltam egy jó tányérnyit. Dani is evett belőle, mikor megéhezett és szerinte nem rossz.
Ezek után teregetés közben az ablakráccsal, utólag magam sem értem, hogyan, lenyúztam egy kis bőrt a másik kezem fejéről. Bár legalább az ablakrács steril volt a krumplihoz képest.
Miután egy ép kezem sem maradt, vígan feljöttünk a szobába. Csak hogy technikai horror is legyen, írtam gyorsan egy bejegyzést, szokásomtól eltérően, mindenféle biztosítás nélkül egyből itt a blog szerkesztőfelületén írtam. Így mentéskor el is veszett. Aztán megírtam persze újra, csak az már sosem ugyanolyan jó...
Szerencsére több horror nem történt, vagy nem vettem észre, vagy nem tudok még róla.
Mindenki megnyugtatására elmesélem, hogy hatalmas sebeimet befújtam éjszakára fertőtlenítő-gyulladáscsökkentő szprével, és nem is lett semmi bajuk. Vígan gyógyulgatnak.
Utolsó kommentek