Ma reggel a Daniék a hotel taxijában hagytak egy táskát munkába menet. Dani hívott, hogy menjek le és kérjem a recepción, hogy vegyék ki a kocsiból, ha visszaért.
A recepción viszont nem tudtak angolul az épp ott lévők, viszont cserébe zavartan mosolyogtak. Kértem, hogy hívják Miss Tüi-t. Ö a főnök és mondta, hogy hívjam őt, ha bármi van.
Szerencsére a nevét felismerték és hívták. (Egyébként ez nem ilyen egyértelmű, mert nem nagyon ismerik fel a vietnámi szavakat a mi szánkból, mert minden egyszótagú és minden magánhangzót legalább kétféleképpen ejtenek, ami más hangnak számít és így a szó is mást jelent. Mi gyakran nem is tudunk különbséget tenni, hiába mutatják meg többször is.)
Miss Tüi jött és mondta, hogy ne aggódjak, mert meglesz a táska. Mondjuk nem aggódtam, csak szólni szerettem volna, hogy észrevegyék és tudják, hogy a miénk.
Viszont visszautasíthatatlanul (bár nem is akartam visszautasítani, de tényleg olyan erőteljesen és kedvesen hívják az embert, hogy szerintem nem is lehet) meghívott teázni.
Kaptam fissen facsart narancsot és utána teát. Nagyon kellemes volt, a tea zöld tea lehetett és egész lágy ízű volt.
Beszélgettünk a nyelveről, a nyelvtanulásról, hogy mióta vagyunk házasok Danival és miért nincs még gyerekünk (itt mindenkinek házasság után egy éven belül jön a gyerek), hogy ki mit tanult. A családunkról, az ünnepekről, kérdeztem a masszázsról, ami ki van írva a hotel bejáratához, mert ki szeretném próbálni. Beszéltünk a helyi látványosságokról is, felajánlotta, hogy segít megszervezni egy hajókázást a Mekongon.
Hehe, megkérdezte, hogy angol nyelvű iskolába jártam-e, mert olyan jól beszélek angolul. :) Hát, itt valóban bátran beszélek, mert tényleg egész jól tudok hozzájuk képest, de azért ez vicces volt. Magamban elnyomtam egy nagy hahotát, és mosolyogva megköszöntem. Az igazság az, hogy 2001-ben középfokúztam és azóta szinte nem is beszéltem angolul egyáltalán. Csak néha olvastam és filmet néztem angolul, amit persze még értek, de beszélni...
Közben megjöttek a tárgyalópartnerei, akikre várt, úgyhogy mondtam, hogy menjen, nem akarom zavarni.
Utolsó kommentek